Április 10-re vártuk a párommal a kis trónörököst, de már nagyon szűk lehetett neki a pocakban, mert 6-án hajnali 2 órakor, alvás közben éreztem, hogy elfolyik a magzatvíz. Gyorsan felkaptuk az előző héten összekészített csomagot, párom gyorsan ivott egy kávét, hogy a kórházba menet nehogy összetörjük magunkat, bár így is elég izgatott lehetett, mert a szokásosnál nehezebben állt ki a garázsból az autóval.

Az első babánkat vártuk, hogy a terhesség egész ideje alatt pánikoltam, paráztam mindenen, most is féltem kicsit, nehogy út közben szülessen meg a baba. Amilyen peches vagyok néha, még ez is belefért volna :)

Szerencsére gyorsan, minden különösebb probléma nélkül beértünk a kórházba, ahol rögtön "kezelésbe" is vettek. Az orvosi vizsgálat után kiderült, hogy hamarosan személyesen is megismerhetem a kis pocaklakót, akit eddig csak fekete-fehérben, egy monitoron, illetve 2D-ben láthattam.

Reggelig gyengék, rendszertelenek voltak a fájások. A szülésznő észrevette, hogy nem folyt el az összes magzatvíz, így a repesztés következett. Később azt mondták, ha nem veszi észre, akkor lehet, császármetszés lett volna a vége. Ez volt az a pillanat, amikor elgondolkodtam rajta, hogy akarok-e szülni? Ha lehetőségem lett volna visszacsinálni az egészet, lehet, hogy azt választom.

Utána szerencsére már minden "simán" ment: másfél óráig 5 percenként jöttek a fájások. 2 tolófájás után reggel 10 óra 23 perckor megszületett Manócska. 3480g, 55cm volt a mérlegeléskor. Apgar: 9/10. Szeme szürkéskék, a haja világosbarna, mint az apjáé. Egyszer azt hallottam, hogy bizonyított kutatások szerint a csecsemők 2 éves korukig az apukára hasonlítanak, mivel az anya úgyis biztos :)

Bevallom, azon is paráztam kicsit, hogy nem lesz-e túl nagy baba, mert a terhességem kezdetétől végig szedtem magzatvédő vitamint és sokan azt mondják, hogy a terhesvitamintól óriás bébi születik. A császármetszést pedig mindenképp szerettem volna elkerülni.

Aznap éjjel nem sokat aludtam, csak az én kis Manócskámat nézegettem :)

Az eredetileg tervezett szülés időpontjára már itthon is voltunk: április 10-én gyönyörű, napsütéses időben érkeztünk haza. Manócskám békésen aludt.

Mióta hazajöttünk a kórházból már majd 1 hét telt el. Kezdünk ismerkedni egymással. Úgy tűnik, hogy amilyen kicsi, olyan akaratos: amikor nem alszik, akkor jön a hiszti és a sírás. Néha attól félek, hogy átjönnek a szomszédok megnézni, hogy mit csinálunk ezzel a gyerekkel, hogy így ordít?

A doktor bácsi kijött megvizsgálni, de minden rendben, hasfájása sincs, csak a hangját akarja hallatni :)

Ha továbbra is ilyen szép marad az idő, lassan megpróbálom kitenni az udvarra aludni a babakocsiba.

Az első babanézőket délutánra várjuk: Andi és Dóri barátnőm jönnek át a csemetéikkel. Ők már több, mint fél évvel megelőztek a babaprojektben, de az a lényeg, hogy végül nekünk is sikerült és Manócska majd kicsattan az egészségtől :)